mert bátrak

"Tény és való: a pornográf tárgyak megszemélyesítése és a hús-vér nők tárgynak tekintése nem mond ellent egymásnak, a két dolog egy és ugyanaz. Pszichológiai nyelven szólva mindkettő megteremti a férfinak a kellő távolságot a nőtől - ugyanakkor mégsem kell teljesen lemondania róla. Ékes bizonyság erre azon férfiak példája, akik nemi izgalmuk fokozására hajlamosak hús-vér partnerükkel szeretkezve képzeletbeli nőkről fantáziálni. Egy páciens, harmincas évei elején járó muzsikus, nagyon szerelmes volt a barátnőjébe, aki rendkívüli szépsége mellett (mutatott róla képeket) szakterülete tudományos egének emelkedő csillaga is volt. Csakhogy szerelmeskedés közben valamiért többletingerre volt szüksége, ezért más nőkről ábrándozott. Talán nem meglepő, hogy ezek a nők - a tanítványoktól a szülei takarítónőjéig - általában "kevesebb kihívást" jelentettek. Akkor úgy tűnt, a fantáziálással nagyobb egyenlőséget akart teremteni: a páciens, aki tudattalanul azt érezte, hogy túlragyogja a barátnője, az erőegyensúly megteremtésére törekedett. Érzelmeinek szexualizálása természetesen azzal járt, hogy azok nem tudatosultak, ezért egyáltalán nem érezte őket. És valóban: tudatos szinten csak szexuális ajzószernek tekintette a képzelgéseket, melyek segítségével jobban teljesített a barátnőjénél.
Ha a páciens képzeletbeli, pornográf nőkhöz való viszonyát vizsgáljuk, azáltal, hogy őket használta a barátnőjével való tényleges szerelmeskedés közben, valódinak akarta tudni őket. És ha a barátnőjével való viszonyát vizsgáljuk, őt akarta pornográfiává változtatni. Így mindkét "viszonyában" fenntartotta védekező érzelemmentességét a szexuális élménnyel szemben: a pornográf nőkből nem lehet hús-vér ember, és a hús-vér nő sosem lesz pornográf."