mert bátrak

"Ez a bizonyos páciens, egy jóképű, harmincas évei végén járó férfi, megállás nélkül randevúzott, feltett szándéka szerint a megfelelő feleséget kereste. Magas volt, szőke, kedvelte a társaságot, a nők általában örültek a közeledésének. Néhány találkozás után azonban furcsa módon elveszítette az érdeklődését a nők iránt. Amikor meg akartuk érteni ennek okát, először arra gondoltunk, amint jobban megismerte őket, elkedvetlenítette az a kilátás, hogy egy anyaszerű figura fog zsarnokoskodni felette. Az elképzelés ésszerűnek tűnt, mégsem segített. Miután másfél évig spekuláltunk rajta, a páciens bevallotta, hogy tulajdonképpen van barátnője, illetve egy "barátnőféléje". "Igazán?" - kérdeztem hitetlenkedve. "Igen - felelte, majd tovább magyarázkodott. - Lassan egy éve találkozgatok ezzel a lánnyal. Igazán helyes, jól érezzük magunkat együtt. De a lelkem mélyén tudom, hogy nem fogom feleségül venni, így mindig arra gondolok, hogy szakítanunk kéne. De mégse szakítok, pedig tudom, hogy nem bánok tisztességesen vele, mivel ő szeretne hozzám jönni."
"Eddig miért nem beszélt róla?" - kérdeztem elképedve. "Senkinek sem beszéltem róla - mosolygott. - Alighanem azért, mert szégyellem a kapcsolatunkat. Nem tudom, miért, de tény, hogy senki nem tud róla. Ő sem ismeri a barátaimat, még a telefont sem veszem fel, ha nálam van."
"Gondolom, az anyjához hasonlóan - kínáltam neki a megoldást - maga is titkos viszonyt tart fenn." "Alighanem - felelte. - De ez a nő egyáltalán nem hasonlít rá" - jegyezte meg. "Érthető - válaszoltam -, mert ebben a kapcsolatban maga játssza az anyját - maga van felül." És mintha szexuális bizonyítékot akart volna szolgáltatni rá, a páciens elárulta, hogy részben azért szégyellte a kapcsolatot, mert a barátnője külsőleg valóban mindenben az anyja ellentéte. Míg az anya magas, matróna termetű nő volt, "előreálló mellekkel", addig a barátnő rövid hajú, törékeny, lapos teremtés. "Néha arra gondolok, úgy néz ki, mint egy fiú - mondta -, ilyenkor az jut eszembe, lehet, hogy baj van velem, vagy mi."