mert bátrak

"Mint kiderült, a páciens főnöke, teste és felesége megbocsátóbb volt, mint gondolta, végül egyiktől sem kellett megválnia. Azt hiszem, teljesen világos, hogy a páciens tudattalanul kárt akart tenni magában, főként azért, mert férfiúi eredményeit - munkahelyén és otthon - veszélyes vállalkozásnak tartotta. Ennek fényében szexuális önpusztítását menekülésnek tekinthetjük, amikor a kötelezettségek helyett a képzeletbeli vagy a pillanatnyi biztonság birodalmát választotta. Amikor valaki átlépi a határt - bárhol húzódjon is az -, a fantázia természetesen valósággá válhat, és nem biztonságos többé. Egyik páciensem - egy különösen kedves, becsületes és felelősségteljes férfi, aki egy éve nősült meg - egyik ülésünkön megemlítette, hogy "méregeti a nőket az utcán". Ez azért zavarta, mert még csak rövid ideje volt nős, és remekül kijött a feleségével. "Miért nézegetem a nőket, amikor végre megtaláltam álmaim asszonyát?" - kérdezte tőlem. "De hát - válaszoltam egy költőinek szánt kérdéssel - miért aggódik annyira? Attól tart, hogy a végén megcsalja a feleségét?" "Nem, én nem kezdeményeznék - lepett meg a válaszával -, de ha egy nő odajönne hozzám, és azt mondaná, "Nem hív meg egy italra, meg minden", akkor valószínűleg lefeküdnék vele - vagy legalábbis nem vagyok benne biztos, hogy nemet mondanék." "Szerintem csak az idő mondhatja meg - foglaltam össze -, hogy maga Jimmy Carter-e vagy Bill Clinton."