mert bátrak

"Ellenkező előjellel, de ugyanezzel a válsággal állunk szemben, amikor egy férfi a veszélyesnek tartott valóság elől szexuális fantáziájába hátrál. Egyik páciensem például, harmincas évei végén járó ügyvéd, aki bizonyos értelemben túl érzékeny volt ahhoz, hogy ilyen agresszív pályára lépjen, mindig a fúziók és beszerzések világában akart dolgozni. Amikor végre lépett az ügy érdekében, rendkívül jelentős állást kapott - egy nagy cég társtulajdonosaként. De már az első munkanapján az a képzete támadt, hogy elszúr valamit, és ki fogják rúgni. Azon az éjszakán azt álmodta, hogy gyerekkori otthonának fürdőszobájában a földre pisil "erős, vastag sugárban, mint a lovak, mindent bepiszkítottam, de nem takarítottam fel, és anya [a páciensé] csak nézte". Világos, hogy otthon, ahol az anyja feltakarítana utána, nem kell annyi bátorság hozzá, hogy összepiszkítson valamit, mint a divatos manhattani ügyvédek péniszlengető társaságában.
Ezt a dinamikát szemlélteti annak a harmincnégy éves páciensnek az esete is, aki évekig arról áradozott, mennyire vágyik a sikerre, és mi mindent kockáztatna a karrierje érdekében. Végül az esküvője előtt úgy döntött, "belevág". Elhatározta, hogy pénzügyi tanácsadóból egy befektetési bank portfóliómenedzsere lesz. Utóbbi sok kockázattal, sok pénzzel kecsegtető vállalkozás volt, ahol a teljesítmény élet-halál kérdése - röviden, veszélyes hely. Ám nagyszerű analitikai képességét és emberismeretét kamatoztatva, a felfeé szárnyaló tőzsdének köszönhetően a páciens teljesítménye meghaladta legvérmesebb reményeit is. "Isten hozott a Wall Streeten" - mondta neki a főnöke, amikor átnyújtotta első prémiumát, közel 500 ezer dollárt. Az előző évben a páciens teljes fizetése mindössze 75 ezer dollárt tett ki. Paradoxonnak tűnik, de őt a siker egyáltalán nem nyugtatta meg. Ellenkezőleg, amikor felismerte, mi forog kockán, még idegesebb lett. Keményebben dolgozott, nem ment szabadságra, nem használta ki a cég által kínált lazítási lehetőségeket. És a második évben még jobb eredményeket produkált."