mert bátrak

"Többször említettem azt is, hogy ez a paradoxon, akár az orosz matrjoska baba, belül egy újabb paradoxont rejteget, mégpedig a férfibizonytalanság válságát. Egyik páciensem, egy huszonnyolc éves broadwayi színész azért jött hozzám terápiára, mert ráébredt, hogy annyira csak a pályájával törődött, és úgy elborította a korán jött siker, hogy teljesen elhanyagolta a magánéletét. "Életemben nem voltam szeelmes, és, kicsit zavarban vagyok miatta, de még nem feküdtem le senkivel - mondta az első beszélgetésen. - Nincs még itt az ideje, hogy elveszítsem a szüzességemet? Ráadásul annyira kimerít az önkielégítés, hogy gyakorlatilag negyvennyolc órára munkaképtelenné válok. Ne nevessen, emiatt vezettem be, hogy a fellépések napján nem onanizálok - ami gondot jelenthet, ha mindennap színpadon vagyok."
Kezdetben kissé hitetlenkedve fogadtam a páciens állítólagos munkaképtelenségét, de volt rá bizonyítéka. "Nemrég történt, hogy aznap, amikor a Today Show ment, onanizáltam. - Mosolygott. - Megvan a felvétel - én mondom, olyan voltam, mint egy gyengeelméjű!"
"Értem - válaszoltam -, akkor lássuk, mitől merül ki annyira." Mint kiderült, nem annyira az önkielégítés, inkább a vele járó fantáziálás tartalma okozta a páciens fáradtságát. Képzeletbeli jeleneteiben a nemek csatáját vívta - parancsokat osztogatott a nőknek ("Vetkőzz le", "Szopj le" és "Mondd, mekkora vagyok"), vagy érzékeny serdülő fiút játszott, akit hatalmas termetű, műpénisszel felszerszámozott idősebb nő csábít el."