Sokszor szégyelltem, hogy sokat, sokat, sokat-sokat, igen-igen nagyon-nagyon sokat-sokat... gondolkodom.
Ám most pedig büszke vagyok, hogy van időm sokat, sokat, sokat-sokat, igen-igen nagyon-nagyon sokat-sokat... gondolkodnom.
Nem "egyszerűen" "agyalni" - bár valamilyen formában az is pont megfelelő kifejezés erre a valamire -, hanem gondolkodni.
A szó legszorosabb és legteljesebb és legátvittebb és legkonkrétabb és legtávolibb és legközelibb és leghomásolyabb és legélesebb és legszebb és legrútabb (stb) értelmében egyaránt.
Gondolkodom, tehát vagyok - ILYEN értelemben ki érezte már át?
Örülök, hogy gondolkodom. Mert vagyok. Mert gondolkodom. Mert örülök. Mert vagyok. Mert gondolkodom...
(;-p)
