Éretlenimpotenscsököttvagyok.

Vagy...

Miután megszülettem, mint oly sokan, illetve inkább: miután anyám hazavitt, mint oly sokakat az anyjuk, nos, mint oly sokaknak, nekem is lettek szokatlan testi reakcióim.

Melyekről "megnyugtatólag" kiderült, hogy hidegallergia.

Aztán egy elszólás szerint egyszer egy valaki azt mondta volna rólam, hogy én nem akartam volt/volna megszületni.

Mert sokat kell(ene) szenvednem.

Namármost.

A hidegallergiához - talá(lo)m - semmi köze, de mindig is sokkal jobban szerettem a meleg vizű medencékbe jutni. És sokkal gyorsabban sikerült. És sokkal hosszabb ideig bírtam mindig.

És máig is szívesen fürdök meleg vízben a kádban.

Olyan melegben, hogy aki családtag utánam megpróbálja megtapasztalni az általam otthagyott kádvizet, azt mondja, hogy húdemeleg/húdeforró.

Namármost.

A méhben nem éppen 21'C a hőmérséklet, ugye?

(*hm*)

(*%rolleyes%*)

Semmiértelmeigaze

Annak már több, hogy amikor esetenként nagyon-nagyon fáradt vagyok, és úgy gyaloglok hideg hajnalban haza, az éjszakai busztól a jelenlegi otthonomig (= családi házunkig) tartó kb. 20-30 perces sétákon időnként itt-ott viszketek (derékon, combon, stb.).

Asszem, ennek így már kicsit több értelme lett (volna) (volt). (...)

(Szerintem szeretem az életet, és most úgy gondolom, ez kölcsönös)