Mi az értelmetlen?

Görcsösen értelmet keresni vagy tulajdonítani vagy vélni mindennek.

Ezt honnan tudom így?

Magamtól.

Magamból kiindulva.

Értelmetlen beszélgetni valakivel, aki távol van, és még nem fogtam vele kezet, de azon kívül szinte mindenféle módon ismerős, ráadásul jó ismerős?

Ha görcsösen értelmet keresve teszem, akkor valószínűleg.

Leginkább.

Értelmetlen várni valakire, akit mégannyira sem ismerek, talán minden szempontból távoli és ismeretlen?

Valószínűnek tűnik.

Leginkább.

Értelmetlen-e beszélgetni "távoli" valakivel vagy várni "távoli" valakire, amikor még én magam is telve vagyok mindinkább buzgó várakozással magammal kapcsolatban?

Ha görcsösen értelmet keresve teszem, akkor talán igen.

Vélem én.

De azt hiszem, nem keresek görcsösen értelmet mindenképpen és mindenáron mindenben.

Ez új.

Most új.

Így új. 

Nekem.

Álmodozni vajon értelmetlen?

A közeljövőmről, a kissé távolabbi jövőbe gondolva magamat?

Ha a jelen nem álom és nem valóság...

Akkor döntően igen.

És ha hosszú-hosszú évek óta még csak álmodozni is alig-ha mertem, s ha mégis, magam is szégyelltem, vagy szégyenletessé tettem valamivel?

Aki nem álmodozik, annak, azt hiszem, nincsenek saját képzetei, álmai, gondolatai, ...

Én sem ... bírtam? mertem? tudtam? ... vállalni és kifejezni az egészen sajátjaimat.

Egyszerűen.

A jelenemet igyekszem mindinkább élni, a közeljövőmet álmodni, egyelőre titokban.

Igaz: kifejezetten és legalább viszonylag szabadon és maradandóan.

Ha megvalósul az a - jó - közeljövőm, amit még az álmodozásaimban sem merek leírni talán, akkor örülni fogok.

Felszabadulóan.

Felszabadultan.

Értelmetlen?

Várok egy ismeretlent, gondolok egy másik ismeretlenre, érdekel egy harmadik ismeretlen, ...

...és tanulok és készülök és teszek-veszek és jövök-megyek.

És egyre kevésbé vagyok ismeretlen és közömbös és érdektelen...

Egyre inkább...

Én.

- Értelmetlen? -