Éjfél előtt elindultam készülni elmenni az éjféli misére. Le lett fújva az elindulás.
Ma elmentem a 10 órásira.
És a szeretet ünnepe "dacára" mérgemben elhallgattam nem egyszer.
Ilyen énekekre, hogy "Fel, nagy örömre, ma született....", miért gajdácsol általában vérszegényen, "kötelességszerűen" a "tisztelt hívő közönség"?
Mondjuk, a honfoglaló-kalandozó magyaroktól is féltek volna, lehet, ha nem rikoltozzák, hanem ásítozzák a "félelmetes" huj-huj-t, később a kurucok meg a "hajrá, hajrá"-t, köztük a vitézek a "Jézus, Jézus!"-t. Egyszerűen hülyének nézték volna őket az ellenfelek...
Ma már csak a népdalénekesek tudják szépen, tisztességesen kiereszteni, kiárasztani a hangjukat, ha van hely és alkalom és mód és egészség...?
Anyai nagyapám még gyönyörű hanggal tudott énekelni - mind népdalokat, mind katolikus, mind református énekeket.
Ma már nem tudnak az emberek "például" ujjongva ujjongani?
ILYEN az Egyház???
