Leírom a tornám gyakorlatsorát.
Annak idején könnyedén megjegyeztem az egészet.
Ha folyamatosan, szünet nélkül csinálom, fél óra, körülbelül, elejétól végéig.
Az elmúlt években azonban alig ha csináltam.
Volt, amikor a kevés helyre fogtam - és valamelyest joggal.
A viszonylag kevés hely miatt ugyan tényleg el voltam keseredve kicsit ebben a tornázom-dologban, mert a félórányi gyakorlatsornak töredékét tudtam, illetve tudtam volna rendesen elvégezni.
Így aztán jól kifelejtettem az életemből, eddig az egészet, most már csak a rendjét.
Mert logikus, gyakorlatias, ésszerű, gazdaságos sorban következnek benne a gyakorlatok.
És jó volna, ha végre - "újra" és "először" és "végre" - elejétől végéig tornázhatnám.
Jó* *enne.
