Az előbbit miért is írtam IDE(-ODA)?

Mert emez irányban a helyzet változatlan. Változó.

Javuló t/rend-enciá-n-t mutat.

Például ha éhesnek és ezért (mert nem biztosítottam magamnak rendes étkezést magamtól) is idegesnek érzem magam, nem erőltetem a munkát. Amellett egyben aludni sem próbálok. Úgyis tudom, hogy az alvás nem pótolja sem az evést, sem a munkát, és a kényszeres "alhatnékom" természetszerűleg gyengébb ama kettő hiánya miatti idegeskedésnél.

Nem idegeskedem viszont a késő délutáni "rendes programom" miatt. Ugyan úgy terveztem még délelőttig, hogy "pontosan, szépen" olvasok és tanulok rá itt, a Könyvtárban, de mivel úgy tűnik, a sors másként "végez", hát máshol és másból részben bepótolom időközben, számomra-elégtelenül.

Az álláskeresés földjén (vagy világában?) is kezdek igen helyesen és jól gyökeret ereszteni. Nem fogok én attól elszállni olyan könnyelműen...

Mások békénhagyása is működő részprogramom manapság.

És a "viszonylag mind kevesebb megszólalásom-arányában egyre több mondandóm" ugyancsak.

Szüleimhez és bátyámhoz - mindaközben magamhoz - való közeledésem szint' sínen van.

Gondolom én.

Haladok.

(*positiv post - pst!*)