Szembe-s-ültem a bizalom egyik első lépcsőfokával.
Megkértem valakit, hogy írjon nekem, ha kedve támad, emailben.
Ez nekem ugyan komoly küszöb (vagy kapu).
Mert valahogy tudnia kell/érdemes az illetőnek, hogy amit ír, az engem érint, érdekel, ésígytova.
Van-e elég önbizalmam, hogy viszonozzam, illőn és megfelelően, és az illetőnek jón?
Mert részemről ha már én kérem tőle, akkor az iránta való bizalmam megvan, valahogy, szerintem.
Felnövök hozzá.
Mert megérdemli.
Mert megérdemlem.
Mert felnőtt hozzá.
(Vagy gyerek...)
