Három olyan képzést jelöltem be az érettségi jelentkezésemnél, amiből az első pedagógiás, másodikja beszédes, harmadikuk tudálékos... "mái módira".
Közülük anyám az elsőt nem értette, a másodikkal nem értett egyet, harmadikkal nem tudott mire jutni. Apám az elsővel nem tudott mire jutni, a másodikat pártolta volna (dehátugyeanyá*), a harmadikkal talán meg ő nem értett volna egyet...

Én csak azt tudtam mondani, hogy én tudom, mit akarok csinálni mindazzal, aminek birtokában leszek, ha ezek közül bármelyiket is elvégzem.
Csakhogy ez így nem ... igaz. Ha ezt felelem, hogy "én tudom, hogy mit", akkor máris úgy veszi más, hogy nem tudom, mert ha tudnám, akkor azt mondanám.
Mégsem túl homályos elképzeléseim vannak.
(Ráadásul ahogy visszagondolok az eddigi tanulmányaim "végcél"-, vagy egyáltalán  "szakdolgozat-téma"-változataira, a legutóbbi 5 év alatt legalább 3-3 fordult meg komolyan az elmémben. (És mind azóta is foglalkoztat, a maga idejében, módján és mértékén.))

Ugyanmost azt is tudom, hogy közeli céljaim micsodák, és hogy azokhoz miként juthatok el és miként kívánok eljutni és miként jutok el.

Hablaty.

Na, jó...