Meg-meggondolom, amióta az előző bejegyzésben említett első könyvet olvasom, hogy egyes bizonyos helyzetekben én mit és hogyan és miért tettem, viselkedtem, stb. volna anyám, illetve apám helyett, velem, a fiukkal kapcsolatban. És már a legelső alkalmaknál meg-megakadtam, megakadok. Átmenetileg, gondolom. De akkor is...
Legalább...
...Gondolkodom.
"Magamon"
Akárhogy is múlt dolgokról van szó, és akármennyire is nem az én saját dolgaimról, mégiscsak tanulságos (lehet), ha jól meggondolom "őket" ("is").
(Szerintem.)
