Az anyajegyeimet mai (augusztus 25.) előjegyzésben kb. fél hónappal ezután (szeptember 16.) tudják megnézni. Nem tudom, egy ilyen vizsgálat kb. egy óra-e, mert azért talán megéri ennyit várni.
(Orvoshiány... azt mondták.)
Megkaptam a "beutalót" is a szív-kontrollra. Kíváncsi vagyok, a kardiológián hogyan fogadják majd, ami azon van.
A diákigazolványom ügyét a mai napot nézve sikeresen intéztem - beíratkozáskor következik a lényeg.
Hogy' is telt a városban a napom?
Elmentem a Váci útra, az Oktatási Hivatal központjába. Ott azt mondták, ők csak érettségivel foglalkoznak, menjek a Báthory utcába. Mentem. Ott diplomaelismeréssel és nyelvvizsgákkal foglalkoznak, menjek a Reviczky utcába. Ott végre megmondták, hogy most már hiába, legközelebb beíratkozáskor az illetékes tanulmányi osztályon, de egyébként igen, jó helyre érkeztem.
A Báthory utcai recepció és a Reviczky utcai ügyintéző között beiktattam egy Kódex Könyvesház-látogatást. Kedvenc nyelvkönyveim nem voltak, kedvenc szótáraimnak csak a fele (az is olcsóbban, mint a nagy hálózatokban), ... de végül mégis megálltam, és levettem egy könyvet az egyik polcról. Kiolvastam, helyben. Jól jött - bár nem tudom, miért írom ezt, mert a fiúk-férfiak kapcsolata idősebb nőneműekkel a témája. Viszont miután elolvastam, elolvastam egy másik könyvnek a hátsó fülszövegét - és az a kb. 10-20 sor önmagában érdemessé tette az egész ott-tartózkodást. És ha csak annyi lett volna az egész városbéli napomban, akkor is elérte volna legalább alulról a |0|-t a nap (naná). Bizonyos típusú lelki és szociális függőségről szólt. Őszintén és nyíltan: a társfüggőségről. Naugye.
A Reviczky utcából gyaloglás egészen az Ulászló utcához, a bőrgyógyászatra. És a fenti eredmény (a fél hónapos előjegyeztetés). Felvették az adataimat, mivel először voltam most ott. Ez tartott az egész ottlétemből a leghosszabb ideig.
Aztán az Ulászló utcától hazagyalogoltam.
És közben kis könyvecskémből szlovák szavakat tanulgattam.
Itthon anyámnak leírtam három "10-perces kártyás" telefonszámomat is, megmutattam, hogyan tud majd mondjuk Párizsból telefonálni vagy sms-t írni nekem... Mert, igen, megy Franciaországba csütörtökön, bő egy hétre.
Azalatt pedig lakócsere nálunk. Aki jön, úgy jön, hogy "korlátlan internet-használat" van itt. Vagyis ő ("is"?) itt fog időnként ülni, talán épp itt, ahol én. És én leszek az előző elbúcsúztatója és utóbbi befogadója. (Anyám, a háziasszony, "franciaországozni" fog, ugyebár.)
Kezdek izé... nem írom le.
Szerencsés, szép, jó estét kívánok!
