"[...] Hamarosan hinni kezdtem néhány új keletű feltevésben a témát illetően. A társfüggők bolondabbak és betegebbek, mint az alkoholisták, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiak jobban bántanak és nagyobb kárt okoznak. Ők is alaposan kiveszik azonban a részüket a szenvedésből, csak épp az ital, a narkó vagy a többi szenvedélybetegség kábító hatása nélkül. Márpedig az a fájdalom, amelyet bajban levő szeretteink okoznak, feneketlenül mély lehet.
"Miközben a kémiailag függő partner elzsibbasztja érzéseit, józan társa kétrét görnyed a fájdalomtól. Neki egyedül dühkitörései és alkalmi fantáziái nyújtanak megkönnyebbülést" - írja Janet Geringer Woititz, a Co-Dependency, An Emerging Issue című könyv szerzője.
A társfüggők azért olyan józanok, mert kijózanító élményeik voltak.
Nem csoda ugyanakkor, hogy bolondként viselkednek. Ki ne lenne ilyen a helyükben?
Nehéz is nekik hozzájutniuk ahhoz a segítséghez és azokhoz az ismeretekhez, amelyekre szükségük van, és amelyeket joggal elvárhatnak a társadalomtól. Épp elég nehéz az alkoholistákat (meg a többi zavart személyiséget) meggyőzni, hogy forduljanak orvoshoz.
Mondjuk ezek után a társfüggőknek - akik látszatra normálisak, csak épp nem így érzik -, hogy gond van velük."
...
2008.08.29. 19:10 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr836254266
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
