"[...] A társfüggők ott szenvednek a beteg oldalán. Ha emez meggyógyul, talán ők is. Egészen a legutóbbi időkig a tanácsadók (engem is beleértve) nem tudták, hogyan segíthetnének rajtuk. Néha megvádolták, máskor semmibe vették őket, megint máskor elvárták tőlük, hogy valami csoda folytán hozzák rendbe magukat (ez a réges-régi hozzáállás rajtuk ugyanúgy nem segíthet, mint az iszákosokon). Csak ritkán fordult elő, hogy önálló személyiségnek tekintették őket, akik kizárólag segítséggel lehetnek jobban. Ritkán dolgoztak ki számukra személyre szabott gyógymódot. Pedig az alkoholizmus és a többi szenvedélybetegség mindenkit áldozattá tesz a környezetében. Ezek az emberek nem isznak, nem drogoznak, nem szerencsejátékosok, nem beteges nagyevők és nem is szenvedélyük rabjai, mégis áldozatok."