"[...] Ezek a kérdések szabják meg a gyógyulás menetét. Megoldásuk akár még mulatságossá is teheti a kilábalást. A lelki és érzelmi egészséget az esetek többségében csak hosszú, fáradságos munkával érhetjük el. Ez egyszer más a helyzet. Eltekintve azoktól a normális emberi érzelmektől, amelyeket amúgy is átélnénk, no meg a változással járó bizonytalanságérzettől, a társfüggőségből való felgyógyulás igenis izgalmas, felszabadító élmény, amely visszaad minket önmagunknak és a társunkat is önmagának. Saját istenadta erőnket hívja segítségül, hogy helyesen gondolkodjunk, érezzünk és cselekedjünk. Jó érzés ez, bizony, mert nyugalmat ad, lehetővé teszi, hogy szeretni tudjuk magunkat és másokat. Lehetővé teszi, hogy el tudjuk fogadni a szeretetet s az élet ama ajándékait, amelyekre mindig is vágytunk. Optimális környezetet biztosít a körülöttünk élők számára az egészséghez. A gyógyulás elcsitítja azt az elviselhetetlen fájdalmat, amellyel addig együtt éltünk.
A gyógyulás nem csupán jó szórakozás, de egyszerű is, mint a kétszerkettő. Könnyűnek nem mindig könnyű, de egyszerű. Olyan alaptételre épít, amelyet sokan elfelejtettünk, vagy soha nem tanultunk meg igazán: mindenki önmagáért felelős. Mindeközben egyetlen új viselkedésformát kell csak elsajátítanunk: meg kell tanulnunk, hogyan vigyázzunk önmagunkra."
...nakikiki...
2008.08.30. 15:59 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr996254235
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
