"[...] A rögeszmés aggódás annyira bezár minket saját gondolataink körébe, hogy képtelenek vagyunk megoldani a problémáinkat. Valahányszor ilyen módon kötődünk valakihez, eltávolodunk magunktól, s elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Eljátsszuk arra való képességünket, hogy gondolkodjunk, érezzünk, cselekedjünk és vigyázzunk önmagunkra. Kicsúszik kezünkből az irányítás.
Egy másik emberen vagy másik problémán való rögeszmés tépelődés iszonyatos valami. Láttak már ilyen megszállottat? Nos, ő az, aki semmi másról nem tud beszélni, semmi másra nem képes gondolni. Még ha látszólag odafigyel is a szavainkra, tudnunk kell, hogy igazából meg sem hall minket. Egyre rögeszmés gondolatain jár az agya, akár egy végtelen versenypályán. Ez köti le minden figyelmét. Mondjunk neki bármit, mindent a maga bajával hoz összefüggésbe, akkor is, ha ilyen összefüggés egyáltalán nem létezik. Egyre ugyanazt szajkózza, időnként változtatva talán a szavakon, máskor azokon sem. Mondhatunk neki bármit, nem használ. Még amikor rászólunk, hogy hagyja már abba, akkor sem teszi. A helyzet az, hogy (pillanatnyilag) nem is menne ez neki. Majd szétveti az a romboló, kártékony energia, amely a rögeszmék sajátja. Olyan gond gyötri, amely nem csupán zavarja, de az uralma alatt is tartja."
Kötődés3
2008.08.30. 16:19 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr676254231
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
