mert bátrak

"[...] Talán önt is rögeszmésen foglalkoztatja valaki vagy valami. Valaki mond vagy tesz valamit, ön erre ezt vagy azt gondolja. Valami eszébe juttat egy múltbeli eseményt. Ilyen vagy olyan probléma szállja meg a tudatát. Valami megtörténik vagy nem történik meg. Vagy érzékeli, hogy valami folyik ön körül, csak abban nem biztos, hogy mi. A társa nem hívja fel, pedig ilyenkor már szokott telefonálni. Fizetésnap van. Régen mindig fizetésnapon rúgott be. Mindössze három hónapja józan. Vajon ma újra kezdi? Nem tudja, mi az, ami bekövetkezett, mikor, és miért, azt azonban mindennél jobban érzi, hogy valami nagyon rossz - valami iszonyatos - történt, történik vagy történni fog a közeljövőben.
   És ettől az érzéstől görcsbe rándul a gyomra. Eltölti önt ez az érzés, ez a zsigereket facsargató, kézremegtető szorongás, amely annyira ismerős a társfüggőknek. Jószerével ez az oka, hogy bántjuk magunkat, ez táplálja aggodalmainkat és rögeszmés megszállottságunkat. A félelem ez, legrosszabb változatában. A félelmek rendszerint jönnek és mennek, s erre jó esetben menekülési reakció vagy harckészültség, esetleg átmeneti ijedelem a válasz. A szorongás ezzel szemben állandó vendég, amely markába kaparintja és megbénítja tudatunkat, s egyedül saját céljai érdekében hagyja működni, hogy újra meg újra ugyanazokon a haszontalan gondolatokon tépelődjünk. Szorongásunk aztán arra késztet, hogy a legkülönbözőbb módokon próbáljuk meg uralni a helyzetet. Semmi másra nem bírunk gondolni, mint arra, hogy elkendőzzünk dolgokat, eltüntessük, szőnyeg alá söpörjük a problémát. Nos, nagyjából ez a társfüggőség."