"[...] Maria kezdte kissé jobban érezni magát. Élvezte, hogy emberek között lehet, ez eddig hiányzott az életéből. Az is tetszett neki, hogy pénzt keres (noha továbbra is neheztelt a férje pazarlásáért). A munkaadói pedig megbecsülték a szorgalmát. Egyre többet bíztak rá, s már épp az előléptetés határán állt. Ám ekkoriban rátörtek a régi félelmek, a jelek ugyanis arra utaltak, hogy a férje ismét inni kezdett.
Így ment ez napokig. Aztán egyszer csak beütött a baj. Ismét ott volt az ismerős, kézremegtető, zsigereket csavargató szorongás. Maria hívogatni kezdte a férjét telefonon, aki nem ment be a munkahelyére. A főnöke nem tudta, merre lehet. Maria tovább telefonált, de senki sem sejtette, hová lett a férj. Az asszony azzal töltötte a napot, hogy a körmét rágta, ide-oda telefonálgatott, és közben remélte, hogy a munkatársai nem látnak át a szitán, elhiszik neki, hogy "minden a legnagyobb rendben van". Hazaérve nem találta otthon a férjét, aki nem ment el a gyerekekért az óvodába, ahogyan megbeszélték. Megint minden a feje tetejére állt. A férje újra ivott valahol. Másnap reggel Maria kilépett... minden előzetes értesítés nélkül egyszerűen kisétált az irodából. Délelőtt tízre otthon volt, hogy a férje fölött őrködjön."
Szabmegagon8
2008.08.30. 19:37 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr196254195
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
