"[...] Nem, nem kell feltétlenül reagálnunk. Igenis van más választásunk. Ezért öröm felgyógyulni a társfüggőségből. És valahányszor gyakoroljuk istenadta jogunkat, hogy cselekedjünk, gondolkodjunk, érezzünk, és ilyen-olyan magatartást tanúsítsunk, erősebbnek és jobbnak látjuk majd magunkat.
"De hát miért is ne reagálnék? - mondja erre ön. - Miért ne vágnék vissza? Miért ne bosszankodnék? Elvégre is megérdemli, hogy ennyit megérezzen abból, amit nekem okozott." Talán igen, csakhogy itt most a nyugalma, derűje elvesztésére, az elvesztegetett időre gondolok. Ralph Edwards szokta mondani: "Ez a maga élete." Hogyan akarja eltölteni? Ne a másik kedvéért tartson távolságot, hanem önmagáért! A helyzet az, hogy ezen mindenki csak nyerhet.
Olyanok vagyunk, mint egy nagy kórus énekesei. Ha a mellettünk álló hamisan énekel, vajon nekünk is vele kell-e tartanunk? Nem azzal segítünk-e rajta és önmagunkon, ha tartjuk a helyes hangnemet, Meg kell tanulnunk, hogyan tartsuk önmagunkat a szerepünkhöz."
Szellőelfúj10
2008.08.30. 18:28 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr556254209
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
