"[...] A legtöbb társfüggő túlreagálja a dolgokat. Haraggal, bűntudattal, szégyenkezéssel, önutálattal, aggodalommal, sértődéssel, irányítani akarással, pátyolgatással, depresszióval, kétségbeeséssel és dührohamokkal reagál. Félelemmel és szorongással válaszolunk arra, amin keresztülmegyünk. Némelyikünkben e kettő akkorára nő, hogy kerülni kezdjük az emberek társaságát, főként a nagyobb közösségeket. Nincs abban semmi, ha válaszolunk a környezetünkre. Ez hozzátartozik az élethez, ember voltunkhoz, a világhoz fűződő kölcsönös kapcsolatainkhoz. Csakhogy mi felbosszantani is hagyjuk magunkat; engedjük, hogy kihozzanak a sodrunkból. A legjelentéktelenebb esemény ugyanúgy kizökkent a kerékvágásból, mint egy súlyos katasztrófa. Ahogyan azután reagálunk, az többnyire nem a mi érdekeinket szolgálja."
Szellőelfúj2
2008.08.30. 17:32 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr576254217
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
