"[...] A távolságtartás kiindulópontja az, hogy mindenki önmagáért felelős, hogy nem oldhatunk meg problémákat, amelyek kívül esnek illetékességünk körén, továbbá, hogy az aggódás sehová sem vezet. Megtanuljuk, hogy a saját házunk előtt seperjünk, és csak a magunk kötelességeivel törődjünk. Ha valaki bajt kavart, hagyjuk, hadd vigye el ő a balhét. Ugyanakkor engedjük, hogy mindenki önmaga legyen. Szabadságot adunk a másiknak, hogy felelősséget vállaljon magáért, és fejlődjön. Természetesen ugyanezt a szabadságot adományozzuk önmagunknak is. Életünket a legjobb tudásunk szerint próbáljuk meg élni. Arra törekszünk, hogy tisztázzuk, mi az, amin tudunk változtatni, és mi az, amin nem. Mindent elkövetünk, hogy megoldjunk egy helyzetet, és ha nem sikerül, felhagyunk az idegeskedéssel és a füstölgéssel. Ha nem megy, hát nem megy; tanuljunk meg együtt élni ezzel a problémával, vagy éppen annak ellenére élni. A tetejében ne csupán a napjainkat pergessük, de a jókedvünket is őrzizzük meg közben. Összpontosítsunk hősiesen arra, ami jó az életünkben, és adjunk hálát mindezért. Tanuljuk meg ezt a furcsa varázslatot: ha iparkodunk a lehető legjobban kihasználni, amink van, idővel megszaporodik a jó."
Távol-kiút2
2008.08.30. 17:02 Rege Ata
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr886254223
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.