"[...] A távolságtartás azt jelenti, hogy a jelenben, a pillanatban élünk. Hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok, ahelyett, hogy mi kényszerítenénk ki az eseményeket. Nem nyalogatunk régi sebeket és nem rettegünk a jövőtől. A legtöbbet hozzuk ki minden egyes napunkból.
A távolságtartás azzal is jár, hogy elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak. Mindehhez persze hinnünk kell önmagunkban, Istenben, embertársainkban és a dolgok természetes rendjében. Abban, hogy a sors valami jót a mi számunkra is tartogat. Hinnünk kell a pillanatok szépségében. Adjuk meg magunknak ezt a szabadságot. Bízzunk abban, hogy bajaink ellenére minden a legnagyobb rendben van. Bízzunk abban, hogy egy nálunk nagyobb erő a gondunkat viseli, s tudja, mi a jó nekünk. Értsük meg, hogy ez az erő sokkal többet tehet a megoldásért, mint mi magunk. Álljunk tehát félre az útjából, s hagyjuk, hogy tegye, amit jónak lát. Idővel megértjük, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben van. Észrevesszük, hogy a legszokatlanabb (talán épp a legfájdalmasabb) lehetőségek szolgálják majd mindenki javát.
Judi Hollis is írt erről Fat Is A Family Affair című könyvében, amelyben "egészséges semlegességként" határozza meg a távolságtartást."
Távol-kiút3
2008.08.30. 17:07 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr446254222
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
