"[...] Több okból is ódzkodunk a meghittségtől. Néhányan közülünk - kivált azok, akik alkoholisták gyermekeként nőttek fel - nem tanulták meg, hogyan kezdeményezzenek kapcsolatokat, s hogyan alakítsák ki ilyenkor a közelséget. A meghittséget nem kaptuk meg, nem engedélyezték, vagy nem volt biztonságos a szülői házban.
Mások néhányszor megpróbálkoztak ugyan a közelséggel, ám mindahányszor megsérültek. Bizonyos szinten tehát úgy döntöttünk, okosabb és biztonságosabb elkerülni minden közelséget, s nem kockáztatni újabb sebeket.
Olyanok is akadtak sorainkban, akik megtanulták, hogyan lehet elmenekülni a rossz kapcsolatokból. Ez a menekülés azonban talán rossz szokásként rögzült, amely megakadályozza, hogy megkapjuk azt a szeretetet és gyengédséget, amelyre a lekünk mélyén vágyunk. Sokan választják közülünk, az öncsalást, így még csak nem is vagyunk tudatában menekülésünknek vagy annak, hogy mi elől futunk. Talán éppen akkor menekülünk, amikor nem kellene."
Lélés8
2008.09.05. 13:43 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr656254016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
