"[...] Eredetileg úgy terveztem, hogy két részre osztom ennek a fejezetnek az anyagát:külön fejezet foglalkozott volna az élettel, és egy másik a szeretettel. Végül mégis úgy döntöttem, ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. A társfüggőknek is egyszerre kell újratanulniuk mindkettőt.
Earnie Larsen és mások úgy vélik, a két legmélyebb emberi kívánság az, hogy szeressünk és szeretve legyünk, valamint az, hogy higgyünk magunkban, és valaki más is higgyen bennünk. E gondolatot tömören és velősen sűríti magába a következő kijelentés: a boldogsághoz szeretet, cselekvési tér, jelen és jövő kell.
Most nem kezdek szőrszálhasogatásba arról, vajon e vágyak kívánságok-e vagy szükségletek. A lényeg, hogy fontosnak tartom őket. Akár tudunk ezekről a vágyakról, akár nem, életünk fontos hajtóerejét jelentik. Az emberek többsége különböző tudatossági szinten próbálja kielégíteni eme szükségleteit. Mások önvédelemből elzárkóznak előlük, és nem vesznek tudomást róluk. Ennek ellenére ezek makacsul nem tűnnek el, akár tudomásul vesszük, akár elfojtjuk őket. Társfüggőként meg kell tanulnunk kielégítenünk ilyen irányú vágyainkat, szükségleteinket és kívánságainkat, mégpedig úgy, hogy ezzel ne sértsünk meg másokat és ne ártsunk magunknak sem. Úgy, hogy módot adjanak az élet maximális élvezetére."
Taészer1
2008.09.05. 17:46 Rege Ata
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr156253981
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.

