"[...] Még valami. Időről időre kibillenünk az egyensúlyunkból. Néha eszeveszett menekülésbe kezdünk, nem csoda hát, hogy orra bukunkn. Ilyenkor szinte mindenestől visszatér a régi őrület. Ne ijedjünk meg, ez teljesen természetes! A társfüggő jellemvonások, gondolkodásmód és érzelemvilág szokásunkká válhattak, s alkalmanként a felszínre kerülhetnek. A változás (akár még a jófajta is), az ittas, kábult tombolásra emlékeztető körülmények és a stressz ismét előhívhatják esetleg a társfüggőséget. Néha ez a tombolás minden külső ok nélkül köszönt ránk. Nézzünk szembe vele, ne szégyenkezzünk, ne bújjunk el előle! Utána ismét összeszedjük magunkat. Beszéljük meg a dolgot bizalmas barátainkkal, legyünk türelmesek és irgalmasok magunkkal! Tegyük továbbra is a dolgunkat, s a történtek ellenére is törödjünk önmagunkkal!
   A gyógyulás voltaképpen az egyensúly visszaszerzéséről és megtartásáról szól. Ha ez túlságosan nagy feladatnak tűnik, ne csüggedjenek! Meg tudják csinálni! Újra megtanulnak élni, szeretni, örülni."