Tegnap megvolt a "személyes beíratkozás". Aztán kimelegedtem, mire a Kazinczy utca mélyéről a Budai Várba, a Palotába jutottam. És "persze" "jött" a megfázásos tünetegyüttes: szivárgó orr (leginkább annyira, hogy kifújni ne legyen értelme, szipogásra viszont bőven elég legyen), időnként tüsszögés, sokzsebkendősemelég.
És majdnem elfogyott a "sokzsebkendőm", mikor elindultam haza. És láss csodát! A villamoson sem orrszivárgás, sem tüsszögés. Azért hülye képet eléggé vághattam. És rengeteg kellemes külsejű ifjú hölgy is szállt fel meg le a villamosút alatt. Úgy döntöttem (magamban), hogy még rosszul kinézve is jól nézek ki, és kínosan érezve magam is jól érzem magam. Na.
És meséket olvastam, hogy komollyá legyek.
Arról nem beszélek, anyám miket mesélt, mesélget a franciaországi útjából, útjáról, mert azt nekem mesélte, meséli, mesélgeti, főleg. Nem titok, de hát... megérthető, nem?
Holnap nekiindulok ügyintézni az egyetemmel kapcsolatos ügyeimet meg a munkámmal kapcsolatos ügyeimet meg az egészségemmel kapcsolatos ügyeimet.
Ja, és jó lenne, ha megnyerném a lottóhatost!
Persze.
