nyugdíj... mikor lesz az még.. de én szerintem meg se érem, mert addigra már a munkából visznek a temetőbe :P

Én úgy szeretnék dolgozni, hogy az maga legyen az élet... ;-o ;-) ;-D ;-p :-)

Valahogy így lesz ez. Vagy nem?

Szerintem nekem a nyugdíj nem a pénzről szól, hanem a megbecsülésről

Hát ja, tetszik a megközelítésed :)

ha megérem a nyugdíj kort, én szeretnék sokat utazni nagyon sokat olvasni és remélem lesz mellettem egy őszinte szerető társ

..Ata,minél közelebb kerülsz ahhoz a korhoz,annál jobban vágyol rá...mindegy mit dolgoztál előtte,mit fogsz tenni utána, a nyugdíj egy életszakasz lezárása és egy másik kezdete...boldog az aki még élvezheti ennek a másfajta állapotnak az előnyeit,nem beteg, és nem hal meg addig...Te még ne gondolkodj a nyugdíjon,messze van az még:-)))).....nekem csak mostanában jön elő a nyugdíjról való gondolkodás,de én jóval közelebb is vagyok hozzá....az lenne az igazi,ha mindenki maga döntené el akar-e nyugdíjba menni, persze egy bizonyos kor után pl.60 év felett....mert nem vagyunk egyformák, nem egyforma munkát végzünk,és még sok más tényező is van,ami közrejátszik abban,ki hogyan viszonyul a nyugdíjhoz.....szóval 40 év múlva várom a bejegyzésed a nyugdíjról:-)))))

skyppy, sejtem, miről írsz. Nekem ezúttal nem a munkavégeztével és nem a juttatással volt gondolatom, hanem azzal, hogy az ember saját hozzáállása, saját viselete a lényeg, és a világé azon túl...mert ahogy sokan a nagy fizetésre, még nagyobb jövedelemre hajtanak, úgy bizonnyal ugyancsak nem kevesen a fenesok nyugdíjra - értsd: nyugdíjösszegre. Gondolom én. Én pedig naiv vagyok, jámbor és idealista, és azt gondolom (most és általában), hogy az a fontos, én hogy' állok hozzá (a dolgokhoz - szakmához, hivatáshoz, munkához, nyugdíjhoz, stb.) és mit kezdek (ÉN magam) vele (a magaméval). Kereshetek sokat, ha úgy érzem, nem azt, nem úgy, nem annyit, stb. érdemelnék, illetőleg ha nem tudom rendesen, mit is kezde(né)k (én) vele (illetve: mindenekelőtt: magammal) éppen. Jókat és jól gondolok, vajon?

Nyugodni jó. ("Ez tény, tény, tény") Magunktól, leginkább. (Igaz?)

Jó hogy eljöttem idáig az olvasással,merthogy éppen ebben vagyok érdekelt:)Nyugodni nagyon jó.Főképp,ha az ember már elérte azt a bizonyos 40 évi munkát,ahogy skyppy írta,mert az is nagyszerű dolog,hogy megértük ezt a kort és nem haltunk bele,mint oly sokan 50-60 év között.Sajnos most a munkáltatók arra mennek rá,hogy minél kevesebb bérért, minél jobban "kizsigereljék" a munkavállalót a magán és a közszférában is.Nagyon sajnálom,/bár ez nem sokat jelent így szóban/,hogy sok fiatal nem tud dolgozni,pedig akarna:(,de az szégyen,hogy rengeteg ember 40 év fölötti munkaviszonnyal kb 40000 forint nyugdijat kap.Én és a férjem is azt hiszem idealista vagyok,de mikor 50 felett szó szerint kigolyóznak a munkahelyedről,mert hiába dolgozól jól,nem tudsz a fiatal vezetők szájaíze szerint "hízelegni" akkor egyszeriben már nem leszel jó munkaerő:(40 évi munkaviszony után pedig úgy érzem,hogy megbecsülhetnének annyira,hogy ne a minimálbér alatt legyen a nyugdíjunk. És ezt nem háborgásnak szántam,de a koromnál fogva látom,hogy az én korosztályom min megy keresztül.Ugyanakkor elnézést kérek minden fiataltól és időstől,mert nem akarok senkit sem megbántani,mert tudom,hogy minden korosztályban ugyanúgy vannak rendes emberek:)