Tegnap lelkesedten terveztem, hogy ma nyitásra bejövök, és nagy lendülettel tovább tanulmányozok bizonyos könyve(ke)t, mert nekem most nagyon érdekesek, és még kötelezőek is amellett... és lelkesedten megígértem, hogy egy könyvet átadok itt egy ismerősnek olvasásra, azért is még délelőtt bejövök.
Este éjfél előtt feküdtem le, nem értem, miért vagyok most így.
Na, mindegy.
Szóval, mivel éjfél körül feküdtem, 7 utánra állítottam a telefonom ébresztőjét, majd később reggeliztem is, zuhanyoztam is (hajat is öblítettem, naná), hajszárítás, borotválkozás, átöltözés, ... és szól nekem egyik szülém, hogy menjek már le, mer' valami ezt meg azt kéne csinálni (számítógéppel meg nyomtatós-másolós eszközzel). Addig ő reggelizett. Gondoltam, míg reggelizik, lemegyek, és 5-10 perc alatt elintézem azt a valamit. A gép nem hagyta. Olyan lassú volt, hogy annyi idő alatt én "a Holdra jutok és vissza", amennyi idő alatt sikerült megoldanom azt a valamit, vagy legalább nekifognom.Aztán letöltöttem-telepítettem egy takarítós programocskát, és lefuttattam. Hát, majd' 2 gigabájtnyi "szemetet" elemzett össze a gépen. Mire ezt összederítette, az sem volt kis idő, de legalább láttam, hogy viszonylag gyorsan dolgozik. Jó, takarítsa le... Az is beletelt némi időbe. De aztán végre (miután biztos-ami-biztos újra is indítottam a gépet) "kissé" gyorsabb lett a masina működése. Hurrá.
Közben anyám szerkesztett - végre - egy "háziszerződés-félét" velem kapcsolatban, amit alászignált apám, anyám és én. Aztán beolvastam a másolós géppel, meg le is másoltam, hogy nekem is meglegyen egy példány kéznél. Nem szeretem, ha "behatárolnak", de legalább ebben most én is benne voltam-vagyok. Végre valami!
A könyvtárba jövet útközben tovább-részletesítettem magamban a végre "lefektetett" megegyezéses kereteket - a magam részéről.
Beérve a könyvtárba kiderült, hogy akinek odaígértem a könyvet, ugyancsak néhány perccel előttem ért be. Hüh. Mosolyogva fogadta el ezután az átadott könyvet.
Aztán leültem "ide", ahol most ülök, megnéztem az emailjeimet, majd beléptem a blogolra, és elkezdtem... Hát, hogy mennyi időbe telt "első nekifutásra" most, az két bejegyzéssel előbb meg is látszik.
Most pedig álmosnak, fáradtnak érzem magam.
Pedig nem is...
(És tegnap este hazaúton és otthon is gondolkodtam az eggyel ezelőtti bejegyzésen. Hogy mitisírjakhaírjakegyáltalán. Nagyon nem volt jó, semmi sem volt jó (ami eszembe jutott beírni). Vagy nekem nem felelt meg (nem lett volna eléggé pontos és - legalábbis nekem - eléggé kifejező és "laboratóriumi tisztaságú"), vagy rajtam kívül más csak félreértette volna, szerintem. Még sosem szenvedtem ennyire fogalmazásgátlást. Aztán gondoltam végül egyet (még este, elalvás előtt). Gondoltam, ma reggelre felötlik valami megfelelő. Hát, igen. Így lett. Lám. Örülés.)
