Mosolyogtál-e már nagyjából reggeltől estig, és esetleg éjszaka is?

Láttál-e már férfit, nőt és gyermeke(ke)t kézenfogva, jókedéllyel, igazán?

Fogadtak-e már a munkahelyen, otthon, hivatalban, stb. akár mindentől függetlenül "is" virággal, ajándékkal és kedvességgel?

Megköszönték-e az aznapi tevékenykedésedet, jelenlétedet, nem-tevékenykedésedet, nem-jelenlétedet, stb. előtte, az elején, közben, a végén, illetőleg utána személyesen, igazán, közvetlenül, őszintén, tényleg, jókedélyűen, emberien?

Kívántak-e jó étvágyat reggeli-, tízórai-, ebéd-, uzsonna-, vacsora-idődben?

Kértek-e elnézést, mert esetleg Te "is" hibáztál? És bocsánatot, mert esetleg Ő/Ők "is" hibázott/hibáztak?

Elismerték-e már, hogy jól végzed/végezted/fogod végezni a dolgod, akkor is, ha volt/van/lesz benne hiba? Észlelték-e a hibát, és vajon nyugtalanítóan, zavaróan, idegesítően, unalmasan, stb. észleltették-e veled?

Köszönsz-e mindennap mosolyogva, komolyan és igazán? És fogadod-e, viszonzod-e az üdvözlést általában mosolyogva, komolyan és őszintén?

Kapsz-e spontán rendszerességgel/rendszeres spontaneitással testi, lelki, szellemi, mentális, tárgyi, kapcsolati, stb. ajándékokat? Csak-úgy ("is")?

Örültek-e, hogy megjössz, hogy megvagy, hogy elmégy, hogy elvagy, hogy visszatérsz, hogy nem térsz vissza, ... - vagyis mind-egy, mikor-miért...?

Örülsz-e, hogy megjössz, hogy megvagy, hogy elmégy, hogy elvagy, hogy visszatérsz, hogy nem térsz vissza, ... - vagyis mind-egy, mikor-miért...?

Örülsz-e, hogy megjön(nek), hogy megvan(nak), hogy elmen(nek), hogy elvan(nak), hogy visszatér(nek), hogy nem tér(nek) vissza, ... - vagyis vagyis mind-egy, mikor-miért...?

...

Szívvel-lélekkel-mindenestül-tényleg-...?