Éveken keresztül egy sporttáskával jártam egyetemre és könyvtárba, és bizonyos sajátos magyarázatom nyomán mindig ugyanazon a vállamon hordtam. Nos, azon a vállamon egyrészt nőtt egy jóindulatú puhaság ("csontos" vagyok, kellett az oda tényleg), másrészt megerősödött egy kicsit az a vállam. Jobban, mint a másik. Nemrég rávettem magam, hogy mostanság az aktatáskámat a másik kezemmel hordjam. Hogy a másik vállam is erősödjék. Nade. Ha nem emelem meg a bármilyen nehéz aktatáskát, nem fog (úgy) erősödni a vállam, inkább a karom fog inasodni meg nyúlni meg kicsit talán erősödni.
Így ma azt találtam ki magamba' nagy-okosan, hogy "ferdén" fogok járni ezentúl: azzal a táskával ama erősítendő oldalamon meg fogom emelni a vállam, mintha nem a kezemben, hanem a vállamon lenne (a/egy) táska. Akkor - remélem és gondolom én - végre a vállam (is) erősödik.
Hogy miért is "kellett" most erre jutnom?
Mert észleltem, hogy mind torna, mind úszás közben a másik karomat sokkal könnyebben mozgatom... Namármost, ha az egyébként is erősebb vállamat is megedzem, mármint hogy "párhuzamosan egyaránt edződjék a kettő", akkor ott vagyok, ahonnan el akartam végre lendülni e dologban. A gyenge vállam egy kicsit erősödnék, az erősebbik pedig tovább erősödnék.
Ezért fogok járni ezentúl "visszaferdített" gerinccel. Vagyis felhúzott fél vállal, még aktatáskával a kezemben is.