A decemberi három (és még egy) ünnepekről...
Beszélgettem PlayGirllel. Is. Épp. Nemrég. Jól van, na...
A vele legutóbb épp folytatott csevej közben kezdtem írni magamban-is azt, amit gondolok minderről.
Jó beszélgetni.
(Köszönöm!)
A három decemberi ünnep "értelme" szerintem - ahogy már nem egyszer kifejtettem, és lehet, még fogom többször is - a következő:
December 6., Miklós-nap:
Amilyen-apró-olyan-fontos ajándék "épp" akkor, attól, úgy, annyira, azért, annak, stb. - úgy, hogy mint minden igazi ajándék esetében, ne lehessen tudni, kitől, kinek, mikor, mennyire, hogyan, miért, minek, ... és hívatlan és váratlan legyen és igazán... Olyan, amire az ajándékozott, az ajándékozottak "gondolni sem mertek volna", "nem is számítottak volna", "álmukban sem képzelték volna", és így tovább. Könnyű ajándékozni olyasmit, amit az ajándékozott kér. Az igazi ajándék az, amire TÉNYLEG és IGAZÁN és VALÓBAN és ÉPP és VÉGLEG ... SZÜKSÉGE VAN.
A legenda szerint Miklós püspök megírt-fennmaradt egy esete is ilyen volt. A lányos család, akiknek "odacsente" a legendabeli aranyakat, és nem is kézbe, nem is a házba, hanem az ablakba... "végszükséges" ajándékot kapott, olyant, ami az életüket aranyozta be, szó szerint és átvitt értelemben is. És közvetlenül az övéket, a legendában legalábbis. Személyesen, közvetlenül, tényleg, valóban, igazán, épp. Titokban, váratlanul, hirtelen...
Ki tudja, mikor, hogyan, mitől, minek, miért, ...
És édes titok, hogy vajon hogyan is derült ki a dolog...
...ha hiszünk a legendának... ;-D
December 24., Szenteste/Fényeste
A személyes és közösségi és világ jóérzés megszentelt "különös" alkalma. A legsötétebb éjszaka a legvilágosabb nappal. A pénzes-postás-precíz ajándékok helyén-valólag az igazi ajándék a mosoly, a kedves szó, a figyelem, ... és a nyugalom, illetve a lehetősége...
Az én legjobb, legigazibb karácsonyi ajándékom ÉN vagyok. A jóérzésem. Az igazán, tényleg, valóban, épp.
December 31.-Január 1. Szilveszter-Újév
Az óév köszönésének és az újév köszöntésének, a "lukas napok" idejének vég-kezdet-ünnepe. (Iulius Caesar után kb. december 25-én befejeződött a rendes naptári év, és "szökőévenként" bevették a 4-5 "szökőnapot" - ha jól tudom.) A kezdet vége és a vég kezdete - egyszerre. Jó értelemben (ugye?). A világfordulalom ideje. (Az antik Rómában a Saturnalia ünnepe volt ekkor - Saturnus az egyik legrégibb, legnagyobb, legfőbb istenség volt az ő hitvilágukban -, és ilyenkor például az urak szolgáltak a szolgáknak... ha jól tudom.)
Lehet ünnepelni... ahogy dolgozni is... rendesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen...úgy érdemes!
Szerintem.
IS?
