Aki Volt, Aki Van, Aki Lesz - Aki Eljövendő. A Létező. A Szeretet. A Léteztető. A Lét. A Teremtő. A Mindenható. A Seregek Ura. Az Atya. ...

Mindegy.

A két, "az európai kultúrkörben" leghíresebb "nagyisten" egy-egy (bizonyos) "hegy" "viharistensége" volt ("Zeusz" és "Él" (bocs')). "Zeusz" "elsöporte" "Démétér", "Artemisz", "Aphrodité", "Perszephoné", "Hestia", "Héra", stb. "uralmát". ("Apollón", "Hermész" és "Dionüszosz" esete volt szinte csak érdekes ebből a szempontból, "Zeusszal" kapcsolatban. Ja, meg Hádészé.) Nyugodtan vérnőszött, hajigálta a villámait, alázta és szexuálta a nőket-lányokat mindegyhol (és mindegyhogyan, ebben irtó fantáziadúsnak bizonyult), a fiúkkal-férfiakkal sem tett kivételt (lásd pl. Ganümédész esetét), kínozgatta apját, nagybátyjait, stb., nemkülönben "tojt" az emberekre és rendszerint az összeveszésükön és elveszejtésükön és a felettük való bíráskodáson "dolgozott" (lásd "aranykortól" a "vaskorig", lásd Prométheusz mítoszait, lásd a trójai háborút, stb.), egyébként nyomban teljesen összeomlott ha mindezek miatt/mellett a "legfőbb"(?) "házas(?)"-"párja(?)" elhagyta (Héra) - akire amúgy ugyancsak "toszott magasról", és akkor - és csak akkor - "mindent megtett" "érte" (khm khm khm)... és ment minden tovább. "Él" pedig ugyancsak minden más istenségek felé helyeztette magát, sőt, az Egyetlennek neveztették valakik. És bár palesztinai istenség volt, a körülötte kialakult "vallásban" sok egyiptomi, főniciai, perzsiai, mezopotámiai, stb. elem van. És természetesnek vette (és oda se fütyült), ha jót csináltak a teremtményei, viszont azonnal felkapta a fejét, ha valami neki nem tetszőt cselekedtek, és "lesújtott", így vagy úgy... A fő jellemezője hát a "kegyelem" lett (khmkhmkhm).
...
Ennyit az "európai kultúráról" és az "európai vallásosságról".

Én csak-azért-is európai vagyok épp.

És európai mód' vallásos.

Talán.

Azt hiszem.