Példamutató felnőtt férfi ember.
Ez mind én.
Hát.
Most kérnék 8 ezer HUF-ot valakitől, aki állítólag havonta csak a nyugdíjával 150 ezreket keres, és százezreket keres munkával, és "nagy részét" hazaadja.
És még így is heti több doboz cigarettára, italra, haverozásra, taxizásra, stb. van pénze.
Csakhogy nekem 1 HUF-ot sem fog adni soha, mert "ő sem kapott tőlem soha pénzt".
Abból a 21 ezer HUF-ból, például, amit én diákhitelként kaptam az "államtól".
Csakhogy...
10 éves koromig megszoktam, hogy minden forinttal, minden fillérrel, minden (milli)grammal elszámolok, helyben és otthon is. Hogy tudom, mennyit adtam ki, mennyit vettem át és mennyi maradt. Miért, minek, mire, mitől, mikor, hogyan, mennyire, és így tovább. És bárkinek teljesen természetesen el és be tudtam, avagy el és be tudtam volna számolni.
Ezt hoztam az anyai ágról. Hogy mindennel el lehet és lehetőleg el kell számolni. Ennek is lehetnek, vannak vadhajtásai, igen: amikor az ember görcsöl az igazságon, görcsöl, hogy mindent a lehető legjobban csináljon - és nem-csináljon -, hogy mindenről el lehet és lehetőleg el kell őt számoltatni. Valóban, ez is benne van az ilyen hozzáállásban.
10 éves koromtól megszoktam, hogy minden forint, minden fillér, minden (milli)gram az én egyéni szocproblémám, helyben és otthon is, hogy nekem sem kell tudnom, mennyit adtam ki, mennyit vettem át és mennyi maradt. Miért, minek, mire, mitől, mikor, hogyan, mennyire, és így tovább. És természetesen senkinek sem tudtam, avagy tudtam volna el és beszámolni.
Ezt hoztam az apai ágról. Hogy mindent el lehet és lehetőleg el kell hallgatni. Ennek is lehetnek, vannak vadhajtásai, igen: amikor az ember görcsöl a hazugságon, görcsöl, hogy mindent a lehető leglátszatosabban csináljon - és nem-csináljon -, hogy mindent el lehet és lehetőleg el kell hallgatni. Valóban, ez is benne van az ilyen hozzáállásban.
Csakhogy...
Mindkét ág számonkéri rajtam az általa nekem mutatott hozzáállást.
Az egyik várja és kéri és követeli, hogy mindennel legyek világosan és nyíltan tisztában, mindenről lehetőleg számoljak el és be.
Ugyanakkor - talán - nem feltétlenül várja, kéri és követeli, hogy mindent elmondjak.
A másik várja és kéri és követeli, hogy mindent hagyjak magára, ahogy van, titokban és zavarosan, mindent lehetőleg titkoljak el.
Ugyanakkor- talán - nem feltétlenül várja, kéri és követeli, hogy mindent elhallgassak.
Az egyik szeretné, ha végre önállósodnék - tőle. "Észhez térnék".
A másik szeretné, ha végre támogatóvá válnék - neki. "Észhez térnék".
Az egyik azt mondja, végre csináljam magamtól a dolgaimat, különben nem lesz semmi.
A másik azt mondja, végre számoljak el és be magamtól a dolgaimról, különben nem lesz semmi.
Tehát...
Bizonyítanom kell önmagamon - és másokon - kívül nekik is, hogy' is teszem én tisztán és igazán, hogy én tudom tisztán és igazán tenni, amit elvárnak és követelnek tőlem-rajtam, pedig épp maguk példázták-példázzák az ellenkezőjét?!
Amit a másikban láthatólag utálnak - és titokban imádják, hisz akkor nem így lennének -, azt követelik láthatólag a gyerekükön (és közben utálják, hisz akkor nem így lennének)???
Legyek azok példaképe, akik már túl vannak azon, hogy minták lettek nekem?
Csakhogy...
Elegem van a görcsös mintagüzüségből.
Csakhogy...
Dolgoznom kell azért is, hogy példát mutassak beosztásból és nem-beosztásból, számolásból és hagyásból, mondásból és hallgatásból, igazságból és hazugságból, ... Én, nekik. Is.
Na
Jó
Legyen!
Tehát...
Élek.
(*Fáj*)
