Azt hiszem, a címben jelzett művet valamikor el fogom olvasni.

De most csak a cím jutott eszembe, mert a "fordítottjáról" gondolkodtam.

Az élet (a lét?) könnyű elviselhetetlenségéről.

Honnan indult ez a gondolat?

Egy kérdésből.

Azt akartam eredetileg kérdezni, hogy

Volt-e már olyan, hogy valaki a blogolon elviselhetetlen volt elsőre, majd megkedvelődött, pedig aligha lett másvalaki?

de most az utóbbi percekben az a kérdés tolult elő, hogy

Volt-e már olyan, hogy valaki a blogolon kedvelt volt elsőre, majd elviselhetetlenült, pedig aligha lett másvalaki?

Mivel mindenki magából indul ki - bár más kárán tanul az okos, de akkor is, kivétel mindig erősíti magát is, vagy mi -, én is magamra gondoltam mindenekelőtt.

Hogy... bizony, bizony, igen.

És ezzel válaszoltam saját kérdéseimre, azt hiszem.

És innen jött az, amivel indult ez a bejegyzés, címestül-bevezetésestül.

de te me fabula narratur