Azt hiszem, a címben jelzett művet valamikor el fogom olvasni. De most csak a cím jutott eszembe, mert a "fordítottjáról" gondolkodtam. Az élet (a lét?) könnyű elviselhetetlenségéről. Honnan indult ez a gondolat? Egy kérdésből. Azt akartam eredetileg…
Tanulok.Az életből. (Ugye.)Egy kimondatlan hazugsággal kevesebb itthon. Ennyiben tisztább a helyzet. Ennyiben teljesebb vagyok végre magamban. És az élet nem édesítőszerrel túlszórt sózott tejeskávé feltétlenül. Tehát íme egy fokkal kevésbé…
Jobban vagyok? "Eddig sem voltam rosszul." Nem, ez így nem igaz. Karácsony előtti este apámtól meghallhattam tulajdonképpen ugyanazt, amit én magam is kiokoskodtam már magamban néhány nappal előbb. Az én okoskodásom körülbelül erre futott ki: Semmi…
Miközben írok és nem írok a blogra és az msn-re, miközben írom élem az életem, alakul a fejemben egy "regeatás" történet. Gondolata. Amelyben/Amiben semmi sincs, ami van, és minden van, ami nincs. Mondom. (Írok...)
Egy kis szünet volt most. Aszaltszilvás mákos bejgli, diósbejgli, szőlős üdítő, hajvágás, hajmosás, zuhanyzás, hajszárítás, öltözés. Előtte webkamera-meghajtóprogram telepítés és -próba. Most meg ittvagyok.
Most néztem kicsit a neten (nava.hu) az Állami áruház című filmet. Az ötvenes években készült, baltazár! És örülnék, ha - az ideológiai és "boldoganélünkazállamleninizmusban/szocializmusban" izé/massza kivételével - ma is úgy néz(het)ne ki a Város, ahogy…
Akiket olvasgatok, a legtöbben rosszabbul vannak, mint én, és nagyjából igazán. Ez elkeserít. Elkeserít. Nem az, hogy rosszabbul vannak. Hanem, hogy ők rosszabbul vannak, mint én, és ők nagyjából talán igazán. Talán. Ez szomorú.