Tegnap este-ma hajnalban befejeztem A nő felemelkedése és tündöklése teljes elolvasását. Nos, jól jött, mert aztán azonnal annyira "megmondtammagamnakatutifrankót", hogy majdnem! lett belőle egy privát bejegyzés.

Nem lett épp azért is.

Most ültem ma ide úgy, hogy "pihenek kicsit" ("jókifogássoserossz!" ) ebéd után, és azon idegeskedve, hogy nincs, ami lehetne, és miattam-tőlem.

Azóta is rend(szer)esen megmond(ogat)om magamnak azt a tutifrankót.

Nemjó de rosszabb már legalább aligha lehet. Nekem.

Időszerű! tapasztalati tény: nem érzem jól magam, enyhe sírhatnékom van, enyhe szomorkodásfélém, enyhe rosszulérzésfélém (talán), és enyhe szívdobogásfélém (azt hiszem). Mióta most itt ülök.

("A hóhér akasztása folyamatban.")