(Ha az ember előzőleg, illetve másutt, illetve mással jól érzi magát, akkor éppen, illetve együtt, illetve a párjával is jól tudja érezni magát alapjában véve. (Jó esetben.)
Na, de...
Ha a párja egy másik emberrel, illetve egy másik emberrel kapcsolatban nagyon jól érzi magát, ÉS "ezért"(?) "vele [példabeli emberünkkel] is", akkor az ember hogy' érzi magát? És mit gondol, vél, érez, stb. ama bizonyos másik emberrel kapcsolatban?
Ha a párja egy másik - mondjuk - nővel/férfival, illetve ama [másik] nővel/férfival kapcsolatban rendszeresen és rendkívül nagyon-nagyon jól érzi magát? És eme jóérzés a vele [emberünkkel magával] való létére-viselkedésére-megjelenésére-stb. is jótékonyan hat?
"Természetesen" ez kifejezetten a "szigorúan"(?) "monogám"(?) "kapcsolatok"(?) körében jutott eszembe.
Én most tényleg gondolkodtam ezen egy percnyit. Vajon az "jó"-e, vagy "megcsalás"-e?
(Elképzelek egy esetet, amikor a pár és a másik összejön, mondjuk, vacsorázni. És a pár egyik tagja kivételesen-rendkívül-jól érzi magát ama másikkal viszonyban (a "viszony" szónak ezúttal nem speciális - például szexuális-vonzalmi -, hanem általános - emberi-társi - viszony értelmében!). Függetlenül mindentől.
S "ugyanakkor"/"aztán" e jóérzése a pár másik tagjával kapcsolatban is érvényesülni "kezd".
Vagyis minélj jobban van a másikkal, annál jobban van a párjával is. És a másikkal minél jobban van. Mi'nél jobban.
Mi van, ha emberünk megkérdi párját, hogy az szerelmes-e a másikba, mire az boldogan sugárzóan örömmel stb. rávágja: "igen"?
És, ismétlem, ezúttal "természetesen" a "szigorúan"(?) "monogám"(?) "kapcsolatok"(?) területén mozog a kérdésfelvetés.)
(Hozzáteszem: a felvetett "nagyon-jó-érzés", illetve "szerelem" (ama másikkal kapcsolatban) e felvetésben teljesen független attól, hogy emberünkkel milyen viszonyban van a párja, tehát lehetséges, hogy legalább-olyannyira-szereti-sőt!)
(Mindegy.))
