A szobámban, a "saját" gépemen, időnként "ábrándozom" egy kissé. Érdekes (nekem) figyelni azokat az írásokat. Meg emlékezni, milyen(ek) volt(ak) korábban.
A legutóbbi például igen reménykeltő.
Olyan emberről szól, aki magától és viszonylag ugyan hamar jut magasra, aztán maga jószántából mélyre.
És ember marad. Kezdetben is az, a csúcson is az, és a mélyben is az. És azután is.
Olyas valaki, akinek van mire szerénynek lenni.
Mégpedig igazán.
