Nem véletlen az a csillag.
Ha megkérdezek valakit, hogy hogy van, még ha "puszta udvariassági gesztus" is a kérdésem, akkor is érdekel a válasz épp.
És itt kezdődjék a morfond.
Ha azt feleli, köszijól, akkor...
Igazat szól? Hazudik?... Elhisz*...?
(Vajon ha esetleg csak évek, esetleg sok-sok év múlva kapok választ a kérdésre, akkor is megvárom, és nem folytatom addig a csevegést, amíg nem kaptam választ erre a "gesztusra" (sem)? Mert ugye, ha igazán-valóban-tényleg érdekel a válasz, akkor hajlandó vagyok bármeddig várni rá... Igaz??? 
)
Ha azt feleli, köszijól, akkor is egyértelmű, hogy nem egyértelműen egyértelmű... Vagyis jelentheti, hogy valóban, köszöni, jól van. Jelentheti, hogy nemérdekes, nemkívánszólnifelőle, nemakarjahogyfoglalkozvalegyenazzal, stb. ... És jelentheti, hogy rosszul van. Mi több?!...
Igen, valóban, nemkülönben van olyan (is), hogy bármiféle csevegést-szóváltást-megszólalást-gesztust-aktust-stb. fárasztónak, feleslegesnek, esetleg szükségtelennek, netán fájdalmasnak talál-gondol-érez-vél-stb. az ember, "szeretné", ha csak tudomásul vennék, vagy azt se', csak hagyják vagy ne is, kitudja...
Vajon... Milyen dolog hazudva kérdezni? Milyen dolog hazugságot kérdezni? Milyen dolog hazugságot válaszolni? Milyen dolog hazugsággal válaszolni? Milyen dolog hazugságért válaszolni? Milyen dolog hazug választ elhinni? ... És milyen dolog "hazugan" nemtenni...?
"...hazudok és elhisze*..."
