Meg akarom érteni a szüleimet. A feszességüket és az elegemvanságukat. A begyulladtságukat. Mint egy pár fáradt, öreg, ó motor. Sokszor nem köhögnek, néha felforrósodnak, esetenként versenyeznek "kicsit" egymással, ami a hangjukat és a gyulladtságukat illeti, és ugyan még járnak, pörögnek, úgy-ahogy, a maguk "öreges" módján.
Be akarok gyulladni. Mint egy jó motor. És bele akarok húzni. Mibe? Na, mégis... Abba a mesébe, "amékben" én szerepelek, mint főhős, akár mint címszereplő, vagyis "amék" rólam szól. Naugye.
Jóideges akarok lenni.
"Rejtett balkezesen" is akár.
Nyugodtan.
