Miről van szó pillanatnyilag?
Valahogy túlzottan mélyen magamba' törekszem lenni. Nem veszem észre mások kettősségét, avagy nem tudom észrevenni. Vagy nem akarom. Sokkal közelebbről érint saját kettősségem. Legalább-kettősségem. Ha igaz. Nem tudathasadásos vagy aszerű állapotról próbálok most fogalmazni, és nem "hehe egyszerre vagyok Jekyll és Hyde és még "tudom" is, mindenféle külső szer nélkül"-ről van szó. Az "önmagam ellentéte vagyok"-ról inkább. Ez, lehet, számomra egyféle "22-es csapdája". Tudva, hogy önmagam ellentéte vagyok, azt tudom, hogy azonos vagyok önmagammal.
És hogy ez miképp élhető meg, "többek között" "egyedül", mind kívül, mind belül, mind nekem, mind másnak, mind egyebeknek.
Nekem erről szól most ez a könyv.
"Épp."
A vélt és a véletlen együtt jár. Kifejezetten. Szerintem.
