Elolvastam tegnap estére a Most és egykor-t, Heller önéletrajzi könyvét. A Valami történt-ből még viszonylag sokat nem. De utána többet nem fogok kikölcsönözni - még a Záróra című regényt, illetve a Csapdából csapdába című elbeszélésgyűjteményt, azt hiszem, és azzal befejezem a Heller-olvasást egyelőre.
Még itt van nálam Dosztojevszkij két Feljegyzések-je (...a holtak házából, illetve ...az egérlyukból). 

És az egyetem is megy tovább. 

DE
Hellernek is köszönhetek egy s mást. Az önéletrajzi kötetének is, például. A stílusának egy részéből is, az elmesélésének egy részéből is, a történetének egy részéből is, a hozzáállásának egy részéből is. Na. Lesznek belőle, tőle részletek is beszámítógépírva ide, a blogomba, legalábbis gondoltam rá olvasás közben.
A Valami történt pedig egy "borotvaélen táncoló" apáról szól. Ismerős. Kicsit. Csak kicsit vastag könyv (sietek? ugyan hová?). 

Például a saját hovátartásommal kapcsolatban is kaptam jelzéseket. Hogyúgysemondjam. 

(Harmincnyolc éves volt, amikor megjelent A 22-es csapdája, az első regénye, és sikeres lett. És 13 évvel később a második, a Valami történt, és még sikeresebb volt, mint neves elődje. Na, milyen?)