És hazafelé elgondolkodtam. Meg most is, az elmúlt percekben.
"Ismerek" olyan férfiakat itt, a blogolon, akik nálam rosszabb körülmények között hozzám képest jobban élnek, és mégsem érzik eléggé.
És vannak nők, akik vágynak egy férfira, meg vannak, akik vágynak végre egy férfira, meg vannak, akik egy férfira vágynak, meg ... és vannak, akik úgy érzik, hogy nagyjából rendben volna a jelenlegi helyzet, de valahogy mégis-mégsem.
Én meg k******jó körülmények között semmitsemsemteszeksem, és azt is elég jórosszul ahhoz, hogy elég jórosszul legyen, legyek. Vagy nem is. Jaj.
Na, jó. Tényleg.
(És ezekben a sorokban el lett rejtve legalább egy nagy sóhajtásom és azzal egy kis kérdésem is. Nem olvasható, csak kiolvasható. Szerintem.)