mert bátrak

"[...] Hogy hozzájussanak a túlélésükhöz szükséges alacsony entrópiához (koncentrált energiához/anyaghoz), az embereknek elő kell állítaniuk a környezetükben egyre inkább szétszóródó energiát/anyagot: "A közkeletű gazdasági maximát, miszerint "Mindenért fizetni kell", ki kellene egészíteni ekképpen: "Mindenért az alacsony entrópia [magas koncentráltság/felhasználhatóság/hasznosság] jóval magasabb árával kell fizetni"."
Ennek a könyvnek például alacsonyabb az entrópiája, mint annak a cellulóztömegnek, amellyel a gyártása megindult. Ez csak úgy vált lehetségessé, hogy másutt az entrópia [szétszórtság/felhasználhatatlanság/haszontalanság] emelkedett: a papírgyár szennyvizet termel, a kiadó munkatársai energiát fogyasztanak, hogy a munkahelyükre jussanak, hogy fűtött irodájuk legyen, hogy telefonálhassanak. A számítógépek, írógépek és nyomdagépek elhasználódnak, a könyv kiszállítása is energiába kerül. S ha ezt a könyvet egyszer majd kiselejtezik a könyvszekrényből, hulladékpapír lesz belőle, az entrópiája jelentős mértékben emelkedik.
Ez a jelenség nem kímél meg egyetlen terméket sem. Még a házakhoz hasonló hosszú életű termékeknek is folyamatosan emelkedik az entrópiájuk, ha rendszeresen nem kapnak alacsony entrópiát. Az újrahasznosítás lehetséges és célszerű, de ez csak korlátozza, nem állítja le az entrópia emelkedését. Az ökológia és az ökonómia nem békíthető össze igazán. Georgescu-Roegen ezt írja: "A gazdasági folyamat folytonos átmenet alacsonyabb entrópiából magasabba, tehát újra nem hasznosítható hulladékba vagy, közkeletűúbb fogalommal élve, környezetszennyezésbe.""