mert bátrak

"[...]A kutató ebben a dolgozatában bírálja a népszerű károkozói elvet. Tegyük fel, hogy egy gőzmozdony szikráitól lángba borulnak a vasúti pályával határos búzamezők. A károkozói elv szerint ebben az esetben a vasútnak meg kellene térítenie a kárt. A közgazdászok az efféle károkat a termelés "külső hatásainak" nevezik. Arthur Cecil Pigou, a brit neoklasszikus azt követelte, hogy ilyen külső hatások esetén avatkozzon be az állam. A fenti példában a szikrahányásból adódó környezeti károk nem szerepelnek a vasút kalkulációjában, a társadalmat terhelő költségek magasabbak, mint a magánköltségek. Ezért az államnak egy adót fel kell emelnie, hogy a magánköltségeket megint kiegyenlítse a társadalmi költségekkel.
Coates elutasítja az efféle állami beavatkozást, és az érintett felek közötti tárgyalásos megoldás mellett száll síkra. A vasúti társaság például kártalaníthatná a gazdálkodót tönkrement mezőiért, s a kártérítésből a gazda másutt termeszthetné a búzáját. Megoldás lehetne az is, ha a gazda fizetne azért, hogy a mozdonyokat olyan technikai eszközzel szereljék fel, amely meggátolja a szikraszállást. Coase számára közömbös, hogy ki fizet kinek, a vasúti társaság a mezőgazdának vagy fordítva. Közgazdaságilag nézve ugyanis mindketten károkozók. Ha ugyanis a gazda nem termesztene búzát azon a területen, nem keletkezett volna kár sem.
A külső hatás Coase szemében ezért mindig kétoldalú probléma. Ha a vasút kénytelen a gazdálkodót kártalanítani, haszonvesztés éri, amely nem okvetlenül kisebbre becsülhető, mint a gazda leégett búzája. A tárgyalásos megoldás azért volna célszerűbb, mint az adó, mert mindkét félnek a hasznát számításba veszi. Ennek előfeltétele mindamellett az, hogy a tárgyalások során ne merüljenek fel tranzakciós költségek, és hogy a tulajdonjogok világosan definiáltak legyenek."