"[...] Még alig két éve koptatta a nagy tekintélyű London School of Economics padjait, amikor 1932-ben időt szakított egy olyan dolgozatra, amelyet a Nobel-díjat odaítélő bizottság ötvenkilenc évvel később méltónak talált a jutalmazásra.
Coase, aki 1910 december 29-én Willesdenben (Middlesex) született, elég korán kezdett hagyományokat megkérdőjelezni. Már közgazdasági tanulmányai legelején nem hagyta nyugodni az az érzés, hogy az uralkodó neoklasszikus elméletben hiányzik valami. Tanárai megmagyarázták már neki a versenygazdaság alapjait. Tudta, hogyan gondoskodnak piacok és árak arról, hogy a fogyasztó megfelelő javakhoz jusson. Coase azonban feltett magának egy egészen egyszerű kérdést, amely ezt megelőzően különös módon senkinek sem jutott eszébe. Ha a piacok és az árak gondoskodnak a fogyasztóknak javakkal és szolgáltatásokkal való ellátásáról, akkor minek vannak egyáltalán vállalatok? Neoklasszikus közgazdász számára ez korántsem olyan magától értetődő kérdés, mint a laikus hiszi. Mi a magyarázata példának okáért annak, hogy a titkársági teendőket nem a piac révén adásvételi szerződés útján végeztetik el, hogy a titkárnők önként alávetik magukat egy hierarchiának, ahelyett hogy munkájukat maguk felajánlanák? Hogyan férnek tehát össze a tervszerűen működő óriásvállalatok a piaci rendszerrel?"
(Ronald Coase - 1.)
2009.04.07. 17:36 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr166253124
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
