Pénteken reggel elindultunk (én anyámmal és csomagokkal, illetve egy közel lakó közös ismerőssel) a Keleti Pályaudvarra, a Székely Gyorshoz. Hamar odaértünk, hamar megkaptuk névreszóló beszálló( és hely-)kártyánkat, hamar megtaláltuk helyünket (egy másodosztályú, 8 fős fülkében), ... és kicsit későn kezdődött az indulási ceremónia - (katolikus és református) vonatáldással, himnuszokénekeléssel, ... Há', jó fél órás késéssel indult a szerelvény eztán. Hosszú vonatút Szolnokon, Püspökladányon, Biharkeresztesen és Biharpüspökin, Nagyváradon, Kolozsváron, ... keresztül Felcsíkba. Közben a Sebes-Körös völgye és a Maros-áttörés is kápráztatta a szemet és az érzékeket. Felcsíkban aztán Csíkszentdomokoson, Csíkkarcfalván, Csíkdánfalván, Csíkmadarason, Csíkrákoson és Madéfalván vártak és fogadtak a helyiek zenével, vacsorával, szállással. Én, anyám és a közös ismerős Madarason "kaptunk" szállást (a beszállókártya "szerint"). Jól esett (tényleg), és sötét este volt. "De" fúvószenével fogadtak (csárdásokat, magyarnótákat, stb. fúttak), polgármesteri és alpolgármesteri köszöntővel, majd irány (legalábbis Madarason) a kultúrházba, közös vacsorára. Ott volt némi műsor is (helyi igen-ifjak népviseletbe' énekeltek, pölö), főtt étel, ásványvíz, pálinka (há' naná!), tea, ... szép-helyes-csinos rendes kiszolgálás, ... A vacsora után száll(ít(ód))ás a szálláshely(ek)re. (Most és itt nem mesélek a "mi" szállásadónkról, meg a szállótársainkról.) Családokhoz lettünk persze elszállásolva, ahogy lehet és illik és rendes. Másnap korán kelés, irány a vonattal - Madéfalván keresztül - Csíkszereda, a csíksomlyói búcsú. Ott próbáltam én ki igazán a videokamera fényképezési és videofelvételi képességeit (az akkumulátora ezúttal még csak a hozzátartozék kb. 45-60 perc erejű darab volt, sebaj). Természetesen esett az es(ő). Így a dombról lefelé kalandossá vált kicsit a haladás (a domb alja felé vagy agyagos úton vagy az agyagos út, az árkokkal szabdalt fűben). A vonat pedig visszavitt a szállásfalvakba. Újabb vacsora, onnan a szállásokra, ... Mi, anyámmal és a szállótársainkkal, minden este pálinkát, süteményt, forraltbort kaptunk a mi házigazdáinktól. Hehm. És persze a napi programról való hazatérések után először a kultúrházi vacsora következett mindig (főtt étellel, pálinkával, ásványvízzel, borral, teával, és némi műsorral), utána a szállások. Reggelente is előbb a kultúrházi közös reggelik következtek, csak azután indulás a vonathoz. Vasárnap a vonat nem Szereda felé haladt tova Madéfalván, hanem Moldva, illetőleg: Gyimes felé. A Tatros mentén ugyancsak igen szép és kellemes utunk volt. Aztán megérkezés Gyimesre, a vasútállomásra. Ott némi összeverődés, himnuszokénekelgetés, és indulás gyalog a gyimesbükki "cél-látnivaló(k)hoz", az egykor-legkeletibb magyar vasúti őrházhoz. Meg az ottani Rákóczi-várhoz, meg a szintén ottani kápolnához... Enapon meg sütött a nap, mintha csak rámosolyogtak volna. Hétfőn pedig kora reggel indulás a szálláshelyekről a Székely Gyorssal a budapesti Keleti Pályaudvarhoz.

Közben persze történt egy s más, készültek fényképek és videofelvételek, voltak nevetések, mérgelődések, késések, sietések, természetesen beszélgetések, danolászások, ...

És ma vizsgám van az egyetemen.